Nap mint nap koptatjuk lépteinkkel, járunk az épületei között, érnek minket kisebb-nagyobb örömek, csalódások, itt telnek a mindennapjaink, sokszor vakon, a saját kis világunkba zárva. Nagy Dénes tablókiállítása Szolnok városát egyszersmind láthatóvá varázsolja, ráadásul olyan részleteket, összefüggéseket tár elénk, amik biztosan elkerülték sokunk figyelmét.
A nagy meleg ellenére is szép számmal jelentek meg az érdeklődők Nagy Dénes tablókiállításán az Aba-Novák Agórában. A Szolnok Napja rendezvénysorozathoz tartozó eseményen hagyományos várostörténeti tárlatot láthatunk, vetített anyagokkal megfűszerezve. Az Ádám Jenő Zeneiskola növendékei és tanárai adták meg az alaphangot a kiállításhoz. Handel Győzelmi Éneke után Nagy Dénes osztotta meg a gondolatait a város múltja iránt érdeklődő helyi polgárokkal.
“A kérdés, hogy hogyan kerül ez a vénember ide, a válasz az, hogy úgy csöppentem bele, mint Pilátus a Krédóba” – kezdte jókedvvel a kiállítás megálmodója. A műszaki végzettséggel rendelkező Dénes bácsi – ahogy mindenki hívja – útépítéssel foglalkozott és egy véletlen folytán jutott Szolnokon lakáshoz. Vele tartott a családja, és ettől fogva lokálpatriótább érzelmű, mint sok echte lakos. Munkája miatt bejárta szinte a megye összes települését, ami segített neki abban, hogy átfogó képet kapjon a térségről. Később a kivitelezésből átment tervezői irányba, ekkor kezdett megismerkedni tüzetesebben Szolnok úthálózatával, közlekedéstörténetével.
Az igazi áttörést a 2000-es évek eleje hozta el, amikor hol árvíz volt, hol aszály. Egy ilyen aszályos időszakban láttam a helyi lapban, hogy kilátszanak a cölöpök a Tiszában. Kertész Róbert régésztől kaptam egy csillagtérképet, majd csillapíthatatlan érdeklődésemet látva, befogadott a társulatába. Itt kaptam rá a szolnoki történelemre – mondta Nagy Dénes.
A retrospektív kiállításon szemügyre vehetjük a szolnoki épületek, utcaképek alakulását, folytonos változását. Nagy Dénes nagyobb anyagot szeretett volna, amiben bemutatásra kerül a város ipara, kereskedelme, sportélete, népművészete, de meggyőzték, hogy ezek nélkül is bőséges a gyűjtés. A képek magukért beszélnek, leskelődjetek, merengjetek el, szórakozzatok, adott útmutatót az alkotó, de még előtte megkapta a szót Dr. Csönge Attila a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei igazgatója.
Dénes bácsit nem kell bemutatni, hiszen sokak által ismert, köztiszteletben álló polgára a városunknak, amit jól példáz az, hogy munkáját tavaly Ezüst Pelikán-díjjal honorálták– kezdte Dr. Csönge Attila. A személyén túl a kiállítás témája miatt is mondtam igent a felkérésre, hogy megnyissam a kiállítást. A Levéltár igazgatója szerint mindenki más fejében más várostörténet van, hiszen mindannyiunk szívét más épületek, terek, utcák ejttették rabul a személyes élményeknek, tapasztalásoknak köszönhetően. A kiállítás révén bepillantást nyerhetünk Nagy Dénes elméjébe és megsejthetünk valamit a lelkéből, szellemiségéből is.
A város él, a szemünk láttára, sőt általunk és velünk együtt változik. Esőcsepp is kivájja a követ, így koptatják mindannyiunk léptei az aszfaltot, lépcsőket. Ezt a változást követhetjük nyomon a képeken. A város tehát egy élő szövet, aminek nem csak az épületek, hanem az emberek is az élő részét képezik, hatnak a környezetükre és egymásra is – mondta Dr. Csöngi.
Mindannyiunk előtt nyitva áll a lehetőség, hogy szebbé és élhetővé tegyük Szolnok városát. Ez minden szolnoki polgár joga és egyben kötelessége. Ennek a kiállításnak talán az a célja, hogy erre inspiráljon minket. Ne derogáljon kidobni más szemetét, felállítani egy elektromos rollert vagy ültetni egy virágot.
Dr.Csönge végül kiemelte a generációk látásmódjának a változását. Nagy Dénes fényképes tablókban gondolkozott, amit Fejes Arnold vetített képekkel egészített ki, a fiatalok meg valahol a Tisza-parton böködik a telefonjukat, de ez így természetes. A kérdés, hogy a mai felgyorsult, digitalizált világban képesek vagyunk-e megállni egy pillanatra és eltöprengeni a tárlat képei előtt, átadni magunkat a merengésnek, nyugalomnak – szólt nyitott kérdésével a jelenlévőkhöz, majd mindenki elkezdhette barangolását a képek között, feltéve a kérdést magának, mit jelent számára szolnokinak lenni.
Fotók: Vajó Levente
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
